Nincs többé
Egyszer volt egy csodás álmom,
De elszállt két angyali szárnyon…
Elfújta tőlem őt a szél,
Így lett magányos az összes éj.
Most már őt hiába várom,
Ő nem volt más, csupán egy álom…
Üressé vált gondolatom,
S hosszú magányos hétköznapom.
Szívem fájdalma nagyon mély,
Örök magánytól retteg és fél.
Szél fújja tova sóhajom,
Ő volt egyedül az óhajom.
Álom, mely három évig tart,
Hiába úszok… messze a part.
Boldogságra nem találok,
Az utcán egyedül sétálok.
Széles árok van közöttünk,
S mily sok szép emlék van mögöttünk…
Ő valóság, én azt hittem,
Az életem erre feltettem.
Az élet velem oly kemény,
Hisz nincs többé se ő se remény.
E földön bárhova is mennék,
Nincs többé, kinek fontos lennék.
Egyszer volt gyönyörű álmom,
Tovaszállt két angyali szárnyon…
S itt vagyok most álmom vesztve,
Egyedül, fejem leszegezve.
Antal Dávid
2011.09.28.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.