Búcsú egy igaz baráttól

Esik az eső, szememből bús könnyek hullnak,

Mert nélküled a percek fájdalmasan múlnak.

Szívembe zártalak hosszú évek alatt,

S most utánad csak a nagy üresség maradt.

Még emlékszem a napra, mennyire vártalak,

Tudd, nincs rá szó, hogy milyen nagyon imádtalak.

Aputól kaptunk téged ajándékba rég,

Csak általad lett ez a világ csodaszép.

E földön kutya az ember legjobb barátja,

Hosszú évek után, a család is belátja.

Őrizted a házat és óvtál bennünket,

Cserébe kiöntöttük neked a lelkünket.

S ha majd néha, a kék ég alatt üldögélek,

Hogy mik történnek velem, mindent elmesélek.

Hisz lelkünk egybeforrt s tudom, hogy még hallasz,

Ha nem is válaszolsz, tudom, végig hallgatsz.

Kedves kutyusom, te voltál a legjobb barát,

Hű voltál, s mindig megfogadtad gazdid szavát.

Sokat játszottunk és hemperegtünk a zöld gyepen,

Sokáig folynak még könnyeim szép emlékeden.

Nem lehettem melletted, mikor elmentél, ez fáj!

Elbúcsúzni nem tudtam, közénk állt a távolság…

Nincs, ki pótolni tudná szívemben a helyed,

Nyugodj békében, szívemből kívánom neked!

                                                                Antal Dávid

                                                                 2013.02.13.