Ezen a földön
E földre pottyantam,
E világba kárhoztam.
Az én külsőm elég fura,
Meg is bámul a sok buta.
Kinevetnek, csúfolnak,
Megesik, hogy beszólnak.
De velük nem törődöm,
Miattuk nem gyötrődöm.
Kecskemét a városom
Imádom, nem tagadom.
Sok kedves ember, sok széplány,
Sétál minden nap az utcán.
Itt is öregszem meg, lehet,
Idehúz a szívem engemet .
Ez a városom, szívből szeretem,
Ezért van éppen itt az én helyem
Én az Alföldön élek
Nagyon nehéz az élet.
Tovább éljek, vagy meghaljak?
A barátok úgysem hagynak.
Értük élek ezen a földön,
Mellettem állnak, ha gyötrődöm.
De én is mellettük állok,
Számíthatnak rám a barátok.
Ezen a földön kell, hogy éljek,
Míg meg nem halok békességben.
Ki tudja az, mikor jön el?
Addig csak bánt a sok ember.
Túl kell élnem minden áron,
Hogy nekem nincsen még párom.
A síkságon kóborlok,
Hazám földjén elbomlok.
De ne sírjatok értem,
Hogy csak ennyit éltem.
Hazám földjébe hantolnak,
A barátok megsiratnak.
Odafentről visszanézek,
Mit művelnek a csibészek,
Emlékezni fogok még,
Milyen volt köztük élni rég.
Antal Dávid
2008.05.23.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.