bucuslife

        Végzet

Pisztoly lapul a bal zsebemben,

Ez az érzés nyugtat engem.

Ha itt az idő előveszem

És az életem befejezem.

Elegem van már mindenből,

De legfőképp az életből.

Lélekben mindent feladtam,

Amit valaha az élettől kaptam.

Családot, barátot, álmokat,

Jövőt, szerelmet, vágyakat.

Nem érdekel semmi és senki,

Mert magamra hagyott mindenki.

Sehol se látnak már szívesen,

Így a pisztolyom előveszem.

Egy töltény lapul csak a tárban,

Elég, hogy teljesüljön a vágyam.

Fejemhez nyomom szorosan,

Meghúzom a ravaszt gyorsan.

Hallom, ahogy nagyot durran,

Testem közben a földre zuhan.

Fekszem a padlón, folyik a vér,

Agyamban mélyen ott a töltény.

Nem volt senki, akiért éljek,

Utolért engem végre a végzet.

Nem hiányzom én senkinek sem,

Semmi közepén egyedül fekszem.

Engem soha senki sem szeretett,

Ezért adtam fel az életet.

                                      Antal Dávid

                                      2009.02.03.

         Egyetlen töltény…

Egyetlen töltény, melytől jobb lesz minden,

Ami a túlvilágra juttat engem.

Nem akartam mást, csak szeretni és bízni,

De az életet nem lehet így bírni.

Mindenkiben csalódok, akit szeretek,

Nekik igazából semmit se jelentek.

A csajok folyton csak játszadoznak velem,

Ez teszi tönkre végleg az életem.

A barátok lassan elfordulnak tőlem,

Mert nekik is elegük van már belőlem.

Egyetlen töltény lapul a kezemben,

Más vajon mit tenne az én helyemben?

Csak felesleges selejt vagyok e földön,

A magány miatt rengeteget gyötrődöm.

Nem jut nekem más, csak reménytelen szerelem,

Melytől hatalmas lyuk tátong az én szívemen.

Az egyetlen töltény bekerül a tárba,

Utána a fegyvert bedugom a számba.

Végig pörög előttem eddigi életem,

Arra gondolok, hogy nincs is mit vesztenem.

Elvesztettem mindenkit, aki mellettem állt,

Akiről azt hittem mind, hogy igaz barát.

Meghúzom a ravaszt és fröcsög a vér,

A magány miatt öngyilkos lettem én.

                                                            Antal Dávid

                                                            2009.02.08.

 „Az egyik nap olyan, mint a másik hat. Bárki a falhoz állíthat. Senki sem voltál, és senki se vagy, Senki se kér meg, hogy élve maradj!"