bucuslife

         Álomkép

Az égre egy hőlégballon emelkedik,

A levegő vattacukor illattal keveredik.

Amerre járok, ott puha zöld fű terem,

E csodás tájon megleltem a helyem.

Orromnál fogva vezetnek a finom illatok,

Ellepik az egész eget a kis hőlégballonok.

Csak állok a zöld mezőn és nézem az eget,

Puncs fagyim tetejéről lenyalogatom a jeget.

Egy kedves lány megilletődve áll mellettem,

Fagyim után sóvárog, melyet épp megettem.

Tudom az ő kedvenc fagyija a Velencei Álom,

Veszek hát neki egyet, mert őt bizony imádom.

Ő egy kis tündér, ki ily széppé teszi a tájat,

Ó, hogy én mennyire szeretem Viktóriámat.

Beülünk mi is egy színes hőlégballonba,

S felemelkedünk vele az égig a magasba.

Leszállunk, amikor közeleg az alkonyat,

Friss, tiszta levegő járja át a torkomat.

Hosszú út végén megéheztünk rendesen,

S megosztozunk egy kürtöskalács tekercsen.

Holdfényes éjszakán tőle búcsút veszek,

De megígérem, én mindig mellette leszek.

Egyszer csak megcsörren valami, s felriadok,

Az egész csak egy álom volt, ebbe én belehalok.

                                                        Antal Dávid

                                                        2010.02.19.