Szarvason
Szarvas egy csendes, nyugodt vidék,
Halak szelik át a Kőrös vizét.
Víz felszínén úszik egy csónak,
Partról a fák víz fölé hajolnak.
Kőrös partján házak sorakoznak,
Horgászok a vízből halat fognak.
Madarak szállnak a kék égen,
Tábortűz lobog a sötét éjben.
Stégről vízbe lóg a lábam,
Így gyönyörködöm e csodás tájban.
Körülöttem síri csend honol,
Széltől remeg mögöttem a bokor.
Parton szúnyogok keringőznek,
S víz alatt a halak kergetőznek.
Tűz parázslik a grillsütőben,
Készül az ebéd az üdülőben.
Hideg sörrel hűtjük magunkat,
S humorral édesítjük napunkat.
Nagy hahoták, nagy nevetések,
Egyből megszűnik a csendes élet.
De Szarvas attól nyugodt vidék,
Szél hullámoztatja a Kőrös vizét.
Jártam egyszer e nyugodt tájon,
S visszatérek, ha csendre vágyom.
Antal Dávid
2010.06.27.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.