Könnyek
Mint az eső, úgy csepegnek,
Ha szívünk fáj, olykor megerednek.
Bánat vagy boldogság jele,
Ha az embernek nedves a szeme.
Szemsarkában sorakozva,
Bársonyos arcunkat végig mosva,
Leperegnek, mint az élet,
Megkönnyebbül tőlük a bús lélek.
Nyári zápor, mint könnyfolyás,
Az angyalok is sírnak, nem vitás.
Így szabadul fel a lélek,
Hogyha kisírjuk magunkat végleg.
Néha, mikor boldog vagyok,
És az arcom is vidáman ragyog,
Szememre pici könnycsepp ül,
Hisz a boldogság is könnyeket szül.
Úgy csepegnek, mint az eső,
Csodákra képes a lelki erő.
Szemünkből folynak a könnyek,
Csak hívni kell őket, s máris jönnek.
Antal Dávid
2010.07.13.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.