bucuslife

  Bosszú

Lángokban áll a rét,

Már nincs is oly sötét.

Dübörög az ég,

A gyűlöletem ide ért.

Villámok fénylenek,

Hát tőlem most féljetek.

A bosszúm lecsap

Életben senkit se hagy.

Eluralkodik a fagy,

Mindenki el hagy.

Magamba rekedtem,

Elszigetelődtem.

Dübörög és zeng az ég.

A gyűlöletem utolér.

Vihart gerjesztek,

És ti remegtek.

Meneküljetek, amerre láttok,

Mert orkánt zúdítok rátok.

Tombol a vihar, minden kihal,  

Engem már csak a gyűlölet hajt.

Meneküljetek, amerre láttok,

Mert én ezer átkot szórók rátok.

Tombol a vihar, dörög az ég,

A bosszúm mindenkit utolér.         

Pusztul a világ, pusztul a Föld,

Nekem most csak ez ad erőt.

Sötét fent az ég,

Nem oly kék, mint rég.

Szakad az eső,

Úszik a legelő.

Szétázik a föld,

Többé már nincs jövőd,

Hát zengjen az ég,
Már nincsen menedék.

Azt mondom végítélet,

Érjen véget az élet.

Gyűlölöm a népet,

Mi annyiszor rám lépett.

Nézzetek magatokba

Miért hagytatok a porba?

Ti akartátok a bosszút,

Életetek nem lesz hosszú.

Meneküljetek, amerre láttok,

Mert orkánt zúdítok rátok.

Tombol a vihar, minden kihal,  

Engem már csak a gyűlölet hajt.

Meneküljetek, amerre láttok,

Mert én ezer átkot szórók rátok.

Tombol a vihar, dörög az ég,

A bosszúm mindenkit utolér.         

Pusztul a világ, pusztul a Föld,

Nekem most csak ez ad erőt.

                                                                                                   Antal Dávid 

        2010.08.13.

                                                                                       (Leander-Viharom, tavaszom dallamára)