bucuslife

            Idősek

Az ember feje fölött elrepülnek az évek,

S ez idő alatt megélnek sok rosszat és szépet.

Puha arcukra mély ráncok ülnek,

Minden újabb megélt napnak szívből örülnek.

Őszbe borul hajuk, akár a havas téli mező,

Testükből lassan elszáll az ifjú kor s erő.

Bottal, járókerettel már csak aprókat lépnek,

Érzik, lassan eljő az idő s nyugodni térnek.

S mi, akik itt vagyunk mellettük végig,

Büszkén nézünk rájuk, ahogy elérnek a célig.

Őket sok szeretettel támogatjuk és gondozzuk,

Emléküket örökre szívünkben hordozzuk.

Hiszen a mai ifjakat mind egykor ők nevelték,

Ha ők is megélik ezt a kort, céljukat majd elérjék.

Ők tanítottak meg küzdeni a feladás ellen,

S hogy a legfontosabb a tudatos, bölcs szellem.

Nyugdíjas korukra kiszolgáltatottá válnak,

Tiszteletre s néha jó társaságra vágynak.

Mert egyszer bizony magányos lesz az ember,

Elveszíti, kiért szíve úgy zúgott, mint a tenger.

Adjuk meg a tiszteletet minden idős embernek!

Köszönjük meg nekik, hogy jó embernek neveltek.

Utolsó perceikben fogjuk meg szorosan kezüket,

Hogy szép emlékül vigyék magukkal szeretetünket.

                                                                   Antal Dávid

                                                                    2012.05.24.