Pár lány
Van pár lány, akiket tiszta szívből szeretek,
Kiket, amíg élek, én el nem feledek.
Szeretem, kedvelem, szimpatikus nekem,
Lehet, leélném velük az egész életem.
Harcoltam értük hosszú éveken át,
De már mindannyian találtak másik párt.
Minden egyes esetben én vesztettem,
Senki sem szeretett, akit én szerettem.
E világban nem találom régóta a helyem,
Szívemnek fáj minden Földi szerelem.
Egyedül bolyongok nagy szürke homályban,
Depressziós vagyok, hiába voltam boldog korábban.
A nagy Ő-től egyre messzebb vagyok,
Még a remény is magamra hagyott.
Nincs, ki átöleljen, nincs, kit szeressek…
Egy ilyen világban, így hogyan nevessek?
Eddig nem jött senki, eztán miért is jönne?
Nincs olyan lány, ki fittyet hányna a külsőmre.
Amúgy sincs mit szeretni bennem,
Ebből a világból el kellene mennem.
Megöregedni egyedül e földön mit sem ér,
Értéktelen minden, ha szívemben senki sem él.
De van pár lány, akiket tiszta szívből szeretek,
Kiket, amíg élek, én el nem feledek.
Antal Dávid
2012.11.02.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.