Diktatúra
Tüzesen izzik a sötétkék ég alja,
Lenyugodni tér a szabad ember napja.
A világ fölött erős, vasakarat áll,
S a népakarata, ereje sírba száll…
Nagy füst gomolyog, tűzbe szállt a törvény,
Ettől keletkezik a lelkekben örvény.
Kútba esik szabadság, biztonság, béke,
Nyugalomnak, egyenlőségnek itt vége…
Barátokból ellenség válik hirtelen,
Terror, mi színre lép, véres és kegyetlen.
Diktátor rendelkezik minden élettel,
Vörösre festi a világot véreddel.
Elnyomástól, félelemtől szenved az ember…
Igazáért kiállni többé már nem mer.
Bilincs lóg a kezeken, emberi lelkeken,
Bujkál szegény pára az elhagyott telkeken.
Minden földi ember szabadnak születik,
S amit szívük diktál, azt hűen követik.
Így fellázad a nép a diktátor ellen,
Elnyomást nem tűri az emberi szellem.
A nép erősíti önmagát szívében,
Hogy ne legyen báb a diktátor kézben.
Elég volt a terror, nem kér a nép belőle!
Kitör a forradalom… „Bajtársak, előre!”
Saját életünk csak a mi kezünkben lehet,
Ez ellen egy diktátor mit sem tehet…
Sok ember halt meg, kinek célja a béke,
Szabad az ember, az elnyomásnak vége.
Antal Dávid
2013.05.16.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.