bucuslife

                Papírhajó

Hullámzó kék tengeren, lám, egy fehér vitorla,
Tengeri szél az én szigetem felé sodorta.
Lágyan ringatózik, lassan közeledik a parthoz,
Ahol a hűs tenger hulláma emberi lábat mos.

Kis papírhajó, honnan érkezhettél vajon,
Magányos szigetemre eme szép hajnalon.
Gazdád vajon tényleg nekem szánta az üzenetet?
Elgondolkodtam, míg a papírhajó közeledett.

Kiemelem a vízből eme precíz alkotást,
Széthajtogatom s elolvasom rajta az írást.
Mindössze csak egy kis rövid szöveg áll itt: „Hiányzol!”
Lakatlan szigeten élek, csak tudnám, ki hiányol…

Elfeledtek már régen ott a modern világban,
Nem merülök el itt másban, csak is a magányban.
Hogy hiányzom valakinek, csupán a belső vágyam,
Papírhajó rossz helyre jöttél, nem maradhatsz nálam.

Ismét visszahajtogatom hajó alakjába,
És visszaküldöm őt az emberek világába.
Elfekszem a papírhajó mellett lágy hullámokon,
Túl az emberi világon, túl vágyakon, s álmokon.


                                                                         Antal Dávid
                                                                         2013.04.25.