Végre
Most, hogy végre látlak,
Van kire gondolnom,
Hű szívembe zárlak,
S lesz miről álmodnom,
Végre.
Mikor eszembe jutsz,
Boldogságot érzek,
Megnyugtatni csak Te tudsz,
Ha két szemedbe nézek,
Végre.
Írok Hozzád pár sort,
S neked így bókolok,
Mondok mellé sok szép szót,
Mikor kezet csókolok,
Végre.
Szememben él nyersen
Piros ajkad rúzsa,
Testet ölt a versem
S így születsz, Te múzsa.
Végre.
Csak végre eljönnél,
Hogy ne kelljen várnom,
Mert ha velem itt lennél,
Beteljesülne álmom,
Végre.
Derűsen mosolyog
A világ, ha nevetsz,
S együtt leszünk boldogok,
Ha kimondod, hogy szeretsz,
Végre.
Antal Dávid
2013.05.04.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.