Zuhany alatt
Zuhanyrózsából a víz lágyan csobog,
Szívem lelassul, most nyugodtan dobog.
Vízcseppek csorognak a kabin falán,
Egy szebb nap vár rám holnap, talán.
Megállt az élet és megállt az idő,
Régi szép emlékeim jönnek elő.
Forró víz alatt megtisztul a testem,
A párás üvegre szívemet festem.
Kint az utcán csend és nyugalom honol,
Lehull rabláncom, már nem vagyok fogoly.
Egy kis időre a zuhanyfülkében,
Jól érzem magam a béke percében.
S állok hosszasan anyaszült meztelen,
Mint egy újszülött kisbaba, nedvesen.
Párás levegőben hallom szívemet,
Mely nyugodt ritmusban veri az ütemet.
Bennem pörögnek régi szép emlékek,
Mintha most a percek lassabban telnének.
Nedves arcomra egy kedves mosoly ül,
Nehéz az élet, de lelkem mindent tűr.
Leázik rólam a világ koszos pora,
Lelkemből eltűnik a gyűlölet nyoma.
S miközben ott állok a zuhany alatt,
Minden rossz eltűnt, csak szeretet maradt.
Antal Dávid
2013.05.30.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.