Bucibika 2
Megremeg a föld, ha pata kopog,
Egy kis ember jön s tova is robog.
Fején különös sapka díszeleg,
Ez a kisember vajon ki lehet?
Ő az, Bucibika, a fura lény,
Aki hatalmas lelkű, ez a tény.
Aki minden embert szívből szeret,
S a jó vicceken vidáman nevet.
Teste törékeny, de lelke erős,
Őt nem zavarja, ha az ég felhős…
Ereiben bikavér folydogál,
Küzd, hogy tovább éljen a holnapnál.
Remény, a lelkében múlhatatlan,
Élhet sok lány, szíve csalhatatlan.
Hogy miért küzd? Boldogság, szeretet,
Békében akar élni veletek.
Mi fontos neki, család s barátság,
Egy szerető szív a fő kívánság.
Törékeny lény, de pusztíthatatlan,
Szeretet élteti, vitathatatlan!
Kezén csücsül a kis állatkája,
A mindig mosolygós plüss bikája.
Megremeg a föld, ha pata kopog,
Bucibika jön, majd tovarobog.
Antal Dávid
2013.06.26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.