bucuslife

          Ki vagyok?


Hosszú az életút, amelyen lépkedek,
Hirtelen sűrű köd támad s eltévedek.
Hosszú évek után minden megváltozott,
Csak a testem marad itt, lelkem eltávozott.

Összezavarodtam, majd kétségbe estem,
Már nem tudom ki voltam s azt se, ki lettem…
Nem tudom mikor álmodom s mikor élek,
De ebben a ködben egyre jobban félek.

Megváltozott minden, ami egyszer szép volt,
Nem maradt más utánuk csak egy nagy sebfolt.
És ki a maradandóságban élt régen,
A sok változás felemésztette szépen.

Aki abban hitt, hogy örökkön-örökké,
Sok változás hatására vált senkivé.
Már nem vagyok stabil, a biztonság is megszűnt,
Mikor az állandóság életemből eltűnt.

Nem tudom, hogy gyűlöljek, vagy tán szeressek…
Sírjak-e bánatomban vagy inkább nevessek.
Sehol sem találom már a helyemet,
Kötődés nem fűzi sehova szívemet.

Eltűntek a semmibe a régi álmok,
Utamon egy senkiként tétován állok.
Már nem hajt a vágy, már semmit sem akarok…
Csak tétován állok, s azt kérdem: Ki vagyok?


                                                                Antal Dávid
                                                                2013.06.10.