bucuslife

    Hát bizonyára elég furán hangzik. De van rá ok. Még régen, amikor 3-4 éves voltam, Soltvadkerten nyaraltunk. Egyik nap béreltünk egy csúszdás vizi biciklit. Én voltam a gyerekek között a legfiatalabb. Eleinte csak a part közelében csúszdáztunk, majd a nagyobbak miatt bentebb mentünk, mélyebb részekre. Aput megkértem hogy kapjon el amikor csúszom, de az egyik körben nem figyelt rám és elmerültem. A mai napig emlékszem rá ahogy apu keres engem „ hova lett a Buci?” majd kikapott a vízből. Én kimentem anyuhoz a partra, azóta félek a mélyvíztől és a vizi csúszdáktól.

    Sok-sok évvel később, amikor már elég idős voltam, közép suliba jártam, 11. évvégén, nyáron elmentünk Szlovéniába vadvizi evezésre. Nagybátyám évek óta szervez rafting túrákat Szlovéniában, Bovecen. Én nagybátyámmal eveztem egy csónakban. Amikor átértünk az első kisebb zuhogón, egyhelyben eveztünk, hogy tudja irányítani a többieket. Apuék felakadtak egy sziklára és nem tudtak lejönni. Már vagy 10 perce eveztünk egyhelyben, amikor hirtelen felborultunk. A víz kb. 4 fokos lehetett, és az ár vitt be a hajó alá. Nem kaptam levegőt, kétségbe estem. Minden elsötétült. De hál Isten, nagybátyám a mentőmellényemnél megragadott és kirántott a vízből. 5 percig álldogáltam a part mellett a sekély vízben mire elmúlt a halálfélelmem, és észre vettem hogy a víz elvitte a szemüvegem. Utána még 2-szer borultunk, de azt már szándékosan csinálta nagybátyám. Azóta ha evezek, legyen az tó, folyó, vadvíz, nekem halálfélelmem van, pedig evezni szeretek.

    Tavakban azért nem szoktam fűrdeni, mert egyrészt nem bírom elviselni a hideg vizet, és nagyon fázom a vízben, másrészt félek a vízben élő bogaraktól, élőlényektől, nagy halaktól.

    Számomra a legjobb hely ahol fürödhetek egy nagy kád, ami tele van forró vízzel. Minden egyes napomban az a legjobb pillanat amikor beleülök a kádba és elmerülök a gondolataimban.