Miért van az, hogyha szeretek valakit, mindig elveszítem? Miért nem tud senki se szeretni? Miért kell ebben a nyomorék testben élnem? Egyáltalán miért kell élnem?
Jobb lenne meghalni, kiszabadítani a lelkem ebből a selejtes börtönből és végre szabaddá válni. Eljutni oda ahol nincs fájdalom, nincs kín, nincs szenvedés, egyedül csak én és senki más aki árthatna nekem. Ott talán végre boldog lehetnék. Nem úgy mint ebben a köcsög világban. Itt mindenki csak bánt, belém rúg, rám tapos, kiröhög, és senki se tudja milyen ezzel együtt élni... Csak nagyon kevesen. Kevesen tudják milyen kirekesztettnek lenni, milyen az amikor senki se mer hozzád érni, nem mer senki puszit adni, megölelni, mert azt hiszik hogy valami fertőző betegséged van.
Gyűlölöm ezt a világot! Gyűlölök élni! Gyűlölöm, hogy nem szerethetek.
Csak tudnám miért nem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.