bucuslife

    Rap az életről

Ha a sapimat a fogasra felakasztom,

Jobb leszek majd, mint Michael Jackson.

Az utcán rappelek majd odakint a hóban,

Nem fogok én tovább élni a lelki nyomorban.

Elrappelem nektek, hogy milyen az életem,

Hallgassátok nyitott füllel most az én énekem.

Kicsi testben születtem viszont nagy lélekkel,

Megajándékozott az ég egy különös élettel.

Mindenem kicsi, a fejem, az orrom,

Sőt még a szám is, de ez már az én dolgom.

Nem szólhatna bele senki, hogy milyen vagyok,

Az utcán mégis rengeteg kritikát kapok.

De oda se bagózok, leszarom őket,

Csodálom tovább az utcán a csinos nőket.

Külsőmért hiába ítél el minden ember,

Gyáva mind, mert álarcom mögé nézni senki nem mer.

Pedig akkor tudnák, hogy én is ember vagyok,

S látnák szemeimben, mekkora tűz ragyog.

Én bizony így is tök jól érzem magamat,

Nem húzom föl a sok hülye miatt az agyamat.

Síri csendben élem szolid kis életem,

E világban hosszú időre szól még a bérletem.

Nem válnék meg tőle semmi pénzért sem,

Egyszer úgy is boldog leszek, azaz érzésem.

Csak legyen végre valaki, aki benéz a maszk mögé,

Ki szeretni tud így is, hadd legyek örökre az övé.

Visszaszerzek mindent, mit elvesztettem régen,

A felhőket csodálom odafent az égen.

Érző szívem továbbra is kitartóan dobog,

Történhet velem akármilyen fájdalmas, rossz dolog.

Én harcosnak születtem, és nem adom fel soha!

Kutatom, hol lehet a boldogságom nyoma.

A bérletem még meg van ebbe a világba,

A remény még él bennem, hogy nem élek hiába.

Egyszer minden ember elfogad, s így győzni fogok,

Vállaimról akkor minden terhet ledobok.

Egyszer valaki majd igent mond nekem,

S boldogan éli életét együtt velem.

Megkönnyebbülve sóhajtok ekkor majd egy nagyot,

Mosolyogva mondom ki: végre boldog vagyok!

                                                                   Antal Dávid

                                                                   2009.12.30.