Vágyak
Vágyom rád, de hogy mondjam el?
Ez az a dolog, ami lelkileg terhel.
Bársonyos bőröd érintésére vágyom,
Amikor fáradtan heverek az ágyon.
Vágyom édes, piros ajkaid csókjára,
S minden egyes kedves bókjára.
Vágyom vidám, szelíd tekintetedre,
Mely által feljuthatok a fellegekbe.
Vágyom kedves hangod dallamára,
S ahogy beáramlik a fülcimpámba,
Szétárad minden egyes porcikámban,
S nyugalmat teremt eme lelki világban.
Vágyom érezni szívdobbanásod ütemét,
Szeretném megérteni ritmusa üzenetét.
Vágyom arra, hogy te is viszont szeress,
Bánatoddal mindig nyugodtan keress.
Te vagy az egyetlen, akiért még létezem,
Arra vágyom, hogy fogd a két kezem.
Ha becsukom szemeim, arcodat látom,
Te vagy az én egyetlen szép álmom.
Utánad vágyakozom az ágyon fekve,
Szívdobogásom hallatszik a csendbe.
Hisz ő csak téged vár, egyedül téged,
Ha hallgatózol, szívem vágyait megérted.
Vágyak öntik el egész testemet,
Bárcsak szeretnéd magányos lelkemet.
Szép álomkép Múzsa és a Kis Költője,
Ez gondolataim pihe-puha bölcsője.
Antal Dávid
2010.03.08.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.