A lány
Egy reggel úgy ébredtem, szeretem,
Már évek óta csak Őt keresem…
De mindig csak messziről csodálom,
Magányos éjszakákon szép álom.
A fejemben mindig csak Ő jár,
Tőle van szívemben örök nyár.
Ha két barna szemét láthatom,
Elmúlik mindig a bánatom.
Telnek, múlnak, szállnak az évek,
Kezdenek meghalni a remények…
Ha egyszer véletlen hozzám szólna,
Az a legszebb pillanatom volna.
S ha közben mélyen szemembe nézne,
Boldog lennék szerelemben égve.
Mikor megölelnénk egymás testét,
Biztos, hogy örömmámorba esnék.
Barna haja, ha a szélben lobog,
Olyankor szívem hevesen dobog.
Szürke hétköznapok várnak rám,
Ha életemből eltűnik a lány.
Antal Dávid
2013.06.07.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.