bucuslife

  Ballag már a vén diák

Napfényre ébred ma az egész világ,

Eljött az idő, ballag a vén diák.

Ajkukról szomorú búcsúszó árad,

Miközben lelküket átjárja a bánat.

Teremből kilépve virággal kezükben,

Régi szép emlékre gondolva fejükben.

Végig vonulnak a folyosón csendben,

Párosával kétoszlopos rendben.

Négyévi együtt lét hirtelen elmúlik,

Ezen sok diák egy kicsit aggódik.

De nyugalom! A barátság megmarad,

S emléketek örökre az iskolához ragad.

Fent az égen napsugarak ragyognak,

Iskola udvarán vén diákok ballagnak.

Ki sem látszódnak a sok virág közül,

Könnyek folynak ki szemeik mögül.

Búcsút vesz tőlük most az iskola,

Négy évig ez volt a diákok otthona.

Itt éltetek, elfelejteni nem fogunk!

Sikeres jövőtökért együtt szurkolunk.

S mint madár sereg, mind kirepülnek,

A világ népe között simán elvegyülnek.

De emlékük örökre bennünk él mélyen,

Hisz barátaink voltak ők valamikor régen.

Elbúcsúztatok én is sok jó cimborát,

Kik tapossák most a hosszú út porát.

Kívánok nekik sikerekben gazdag éveket,

S boldogságban, szeretetben gazdag életet.

Ballag már a vén diák, vár rá az élet,

De a végső vizsga után lesz igazán érett.

Ballag már a vén diák tovább s tovább,

Kitapossa magának új útjának nyomát.

                                                   Antal Dávid

                                                    2010.04.28.

Bucitól kedves ballagó barátai tiszteletére