Erős lélek
Szétoszlanak a felhők, a Nap felragyog,
Kilépek a fényre, végre boldog vagyok.
Lelkem erős, és kitart, ameddig kell,
Ameddig a sötétség nem vonul el.
És no lám még mindig két lábon állok,
Belül reménykedve szebb jövőre várok.
Ajkaimmal elfújom a felhőket,
Hogy a napfény ragyogja be jövőmet.
Napfényben járok, és érhet bármi átok,
Lelkemben többé már nem haragszom rátok.
A legnemesebb dolog a szeretet,
Egyedül ez élteti a szívemet.
Megbocsátani az tud, ki szívből szeret,
Barátainak minden rosszat elfeled.
Egyedül vagyok, de már nem érdekel,
Felolvadtam s nem vagyok már jégember.
Szétoszlik a sötétség, a Nap felragyog,
Rádöbbentem, hogy egyedül szabad vagyok.
Lelkem erős és fel soha nem adja,
Nem lesz a sötét depresszió rabja.
Antal Dávid
2010.09.01.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.