Előítélet?
Vesztes vagyok egy kibaszott nagy vesztes
Elítélt engem a fehér nagy keresztes...
Nem vagyok más csak egy kibaszott nyomorék
A keresztes bekaphatja, lelkem már a pokolé...
Eminem a példaképem, elrappelem az életem,
Ha egy lányhoz odalépek, csak annyit mond ég velem.
Nem néznek ők semmit egyedül a külsőmet…
Megismerni nem akarják az őszinte belsőmet.
Hiába vagyok én udvarias velük,
Megalázó és lekezelő az ő tekintetük.
Felhangzik egy kérdés: Te ufo vagy kérlek?
Hol van az űrhajód, ami a Földre hozott téged?
Rusnya külsőmért rühellnek a csajok,
Huszon-három éve ezért tök egyedül vagyok.
Hiába vagyok én egy szerelmes költő,
Egyetlen egy esélyt se kapok a nőktől…
Hiába írom rímekbe, hogy irántuk mit érzek,
Átgázolnak rajtam és szépen lassan elvérzek.
Számomra a szeretet örök álom marad,
Szívem örökre a magány sötét mélyén ragad.
Ki tudna szeretni egy ilyen mocskos szörnyet?
Meghagyom inkább az uraknak a nőket…
Tegye fel a kezét, aki így is szeret engem,
Magányos szívem egyből megüdvözül a mennyben.
Antal Dávid
2010.11.21.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.