Idősek otthona
Ahol az élet lassú, nyugodt és csendes,
Ott bizony minden ember nagyon rendes.
Egy rózsaszín épület szívében Győrnek,
Ottani emberek a szememben nagyra nőnek.
Ők bizony már nyolcvan fölött járnak,
S lassan búcsút intenek a mának.
Ráncok lepik el vén arcukat,
Lassan beteljesítik élet-harcukat.
Átéltek már sok háborút és békét,
Nyugalomban várják életük végét.
Eljönnek értük is egyszer az angyalok,
S megmutatják, hol lehetnek újra boldogok.
Az otthonban az idő lassú táncot jár,
Oly lassú, hogy úgy tűnik, már szinte áll.
Hatalmas csend s nyugalom uralkodik,
Egyedül csak a vén kazán hangoskodik.
A klubban mindig nagyszerű a hangulat,
Az öregek vígan zengik múlt százados dalukat.
Sok ősz fedő elmélkedik a múlton,
Miként sétált végig a hosszú élet-úton.
Mint ősszel a fáról lehullnak a levelek,
Úgy múlnak el egymás után az ősz fedelek.
De emlékük örökre mélyen bennünk él,
S lelkükre vigyáz odafent a kék ég.
Antal Dávid
2010.11.26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.