Szelíd mosoly
Decemberben egy hideg, téli éjjelen,
Megismerve téged, vált szebbé az életem.
Szemembe tükröződött egy szelíd mosoly,
Melyet emlékeimből többé ki nem mosol.
Már sokan zengték ekkor Karácsony dalát,
S te üdvözöltél világodban kedves barát.
Barátságodért, melyet az nap este kaptam,
Azóta is minden nap ezer hálát adtam.
Ez a föld, mely a barátságunk otthona,
Szeretetünkkel minden embert beoltana.
Ahogy győztes sereg zengi "victoria!"
Úgy kiáltom én is nevedet, Viktória.
Minket a szép május hónapja fogadott,
Születésünkkor vígan köszönt, „No jó napot!”
Hiába van tél, én melegséget érzek,
Gyengédséget látok, ha szíved mélyére nézek.
Kis szőrgombócok, kik ölünkben csücsülnek,
Ha meglátnak minket, mindig nagyon örülnek.
Gazdik vagyunk, bizony bennünk ez is közös,
Szeretjük a cicákat, s részükről ez kölcsönös.
Barátságunk fénye évezredekig ragyog,
Melletted állok mindig, mert jó barát vagyok.
Ismét zeng a kiáltás "Viva Victoria!"
Öröm, hogy ismerhetlek kedves Viktória.
Antal Dávid
2010.12.21.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.