Édes álom
Ha kigyúlnak a csillagok, indulnom kell,
Hiszen valahol vár egy csodálatos hely,
Ahol a két kezedet mindig foghatom,
És ahol belülről feltölt a nyugalom.
Közelséged érzem, ha lehunyom szemem,
Mert mindig feléd szárnyal a képzeletem.
A legszebb lét, számomra csak is az álom,
Mert hiszem, hogy ott megtaláltam a párom.
Álmodozás közben boldogság vesz körül,
Szívem TE szívednek hidd el, nagyon örül!
Ha leszáll az éj, odakint minden csendes,
Meglátogatlak, ki szívemnek oly kedves.
Hogyha kell hát én széllel, faggyal dacolok,
S akár érted még sárkánnyal is harcolok!
Hogy majd egyszer bátor s hű lovag lehessek,
S életemben csak egyetlen lányt szeressek.
Ez az egy lány nekem nagyon sokat jelent,
Hisz Ő ragyogja be számomra a jelent.
Ha eljön az éj és a szemeim csukva,
Megölelem Őt szívemből, újra s újra.
Ki lenne más ez a hölgy Viki, ha nem TE,
Ki szívemet álmomban boldoggá tette.
Ha kigyúlnak a csillagok, már is megyek,
Hogy karjaid között végre boldog legyek.
Antal Dávid
2011.01.05.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.