Ég velem!
Egy szürke felhőről lógatom lábamat,
Feladtam az összes Földi vágyamat.
Mert mit fogócskázzak én örökké vele,
Tököm is ezzel van már régóta tele...
Lógatom a lábam egy szürke felhőről,
Minek álmodtam volna tovább szebb jövőről...
Hiszen úgy se jön el soha... bárhogy is várom,
A szeretet volt bennem az egyetlen álom.
De nem szeretett senki, nagy árok vett körül,
Lelkem a magánytól szépen lassan megőrült.
Sötét verem mélyére pottyantam hirtelen,
Mindenki csak integetett, mondván "ég velem."
Antal Dávid
2011.01.09.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.