Mocsár
Ingoványos talajon,
Bizonytalan a holnapom.
Elmerülés fenyeget,
A sár végig keneget.
Síri csend a mocsárban,
Tapicskolok a sárban.
Tetőtől talpig elsüllyedek,
A magány teljesen betemetett.
Hol az ember? Hol a barát?
Már nem hallom senki szavát.
A sár engem betemet,
Már senki se tudja nevemet.
Ingoványos földön járva
Mélyre süllyedtem a sárba.
Baráti kezet nem kapok,
Levegőm nincs, megfulladok.
Antal Dávid
2011.02.10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.