Vakremény?
Szívem mélyén rejtőzik oly sok titok,
Óvatosan neked mindent elmondok.
Kedves mosolyodtól meglágyul lelkem,
Isteni lét, mire melletted leltem.
Angyalok vesznek körül, hogyha látlak,
Nagy a világ, de tudom, megtalállak.
Ingoványos még a talaj alattam,
Különösen azért, mert sok álmot feladtam.
Ó bár tudnád, én mennyire kedvellek,
Óvatos vagyok, megbántani nem merlek.
Kérdezem én, nálad remény lehet-e,
Inkább felejtsek s maradjak remete?
Nem tudom, a jövő mit hoz számomra,
Alkony borul tán e szép álmomra.
Idő távlatából majd minden kiderül,
Küzdelmem vagy elbukom, vagy sikerül.
Órák, percek miket veled töltenék,
Szívemet boldogsággal feltöltenék.
Antal Dávid
2011.02.08.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.