Álom
Eldőlök az ágyamon, s behunyom szemem,
Itt hagyok mindent, mit nekem szánt a jelen.
Mi most a fejemben pörög, ezernyi kép,
A múltat tették széppé valamikor rég.
Leírhatatlan, mit magam előtt látok,
Meg nem tudom mondani, hogy merre járok.
Ezernyi rémmel örök csatákat vívok,
Lelkileg erős vagyok, s bármit kibírok.
Hol boldogság vesz körül, egyedül az álom,
Gondolat, és vágy alakítja világom.
Álmomban akár szuperhős is lehetek,
A valós énemen gyakran csak nevetek.
Miről álmaim szólnak szabadság s béke,
Az életünknek soha nem érhet vége.
Tarka mezőkön biz utána szaladok,
Sok reményt kergetek, majd egyet elkapok.
Álom az, ami nem teljesül, csak ritkán,
Hiába kéri az ember szívből, s tisztán.
Határok nincsenek, teljesen végtelen,
Fel sem fogható ez az állapot éberen.
Becsukom szemeim, s eldőlök az ágyon,
S egyből ellep sok-sok gyönyörű szép álom.
Boldogság tölti el kis időre szívemet,
Ha fejemet lehajtom, s becsukom szememet.
Antal Dávid
2011.03.26.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.