Mint két madár
Azt mondom, hogy gyere velem,
Itt megszűnt számunkra a jelen.
Szálljunk el innen, mint két madár,
S előttünk többé nincs határ.
Hagyjuk itt a bút s bánatot,
Keressünk kedvezőbb szél járatot.
Mely a jobb dolgok felé sodor,
Hol zöldbe borul minden bokor.
Hol arcunkra napsugár ragyog,
S cserben nem hagylak, veled vagyok.
Bús lelkednek dalolok az ágon,
A madár kórus kísér a fákon.
Nem is vagy oly egyedül, na látod!
Kitart melletted sok barátod.
Bánat szigettől messzire szállunk,
Bánat helyett boldogságra vágyunk.
Gyere velem, ne légy egyedül,
Nem szeretném, hogy letörj legbelül.
Magasan szállunk, mint két madár,
Nyitva áll előttünk minden határ.
Antal Dávid
2011.05.06.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.