Néma kőszobor
Mint egy kőszobor, úgy ülök itt némán,
S egésznap csak nézek magam elé mélán.
Elkerül az ember, elkerül az állat,
Így itt nem uralkodik más, csak bánat.
Az ajkamon nem röppennek ki szavak,
Fölém magasodnak eme zárt falak.
A feledés homályába merültem,
S ezáltal újra magam alá kerültem.
Senki se szól hozzám, csak némán ülök,
Ha mindenki akarja végleg eltűnök.
Antal Dávid
2011.05.10.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.