Domb tetőn
A város felett domb tetején üldögélek egyedül,
De itt is csak Rád gondolok szívem mélyén legbelül.
Arcod csodálom a domb lábánál fekvő tó vizében,
Örök emlék maradsz egy magányos ember szívében.
Érintetlen szép kék fellegek lebegnek fejem felett,
Látva bájos arcodat, minden rossz elfeledtetett.
Itt fent, a világ tetején ülve, csak Rólad álmodom,
Álmomban Te teszed szebbé jelenem és holnapom.
Sokszor jutsz nekem az eszembe a domb tetőn merengve,
Elérhetlek-e, vagy emlékként olvadsz a lelkembe.
Nem tudom, a jövőm majd nélküled milyen lehet,
Igazából mással elképzelni nem tudom, csak Veled.
Kitárom a szívem, hogy érezd mennyire szeretlek,
Őrizlek Téged örökre s el soha sem feledlek.
Vajon csak egy álom vagy, amit felém fúj a lágy szellő,
Vagy te lennél a sorsom, aki majd egyszer végre eljő?
A város felett, a domb tetőn most is Rád gondolok,
Elképzelem, hogy együtt vidámak vagyunk s boldogok.
Antal Dávid
2011.05.28.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.