Katedrás Induló
Ceruzát, ecsetet ragadunk a kézbe,
Azzal rajzolunk szivárványt a kék égre.
Ragyogjon színesen eme szürke világ,
Kiradírozunk belőle minden hibát!
Infósok között művészek vagyunk,
Magunk után e világban színeket hagyunk.
Megörökítjük egymást fényképező nélkül,
Kezeink által a sok ember megszépül.
Külön egyéniség minden egyes tagunk,
Ha rajzolunk, akkor érezzük jól magunk!
Boldogság, szabadság, mit a művészet nyújt,
Színes világ képe bennünk új reményt gyújt.
Gimnázium és szakközépiskola,
A vörös téglaépületű Katedra.
Informatika és művészet határa,
Itt lelhet az ember sok jó barátra.
Gimnázium és szakközépiskola,
A vörös téglaépületű Katedra.
Informatika és művészet határa,
Itt lelhet az ember sok jó barátra.
Gépzúgás hallatszik egy-két teremből,
Logaritmus pattan ki csak úgy fejekből.
Kockák vagyunk, ezt vállaljuk fel bátran,
Mi tudjuk, hogy mi rejtőzik a gépházban.
Infósok vagyunk a művészek között,
Nagy a mi hatalmunk a rendszerek fölött.
Hálózatban vagyunk, akár a gépek,
Barátság köt össze, és nem vezetékek…
Vincseszterek, ramok és processzorok,
Úgy használjuk őket, mint a professzorok.
Zúgjanak a gépek, mint a szorgos méhek,
Modernizáljuk az emberiséget.
Gimnázium és szakközépiskola,
A vörös téglaépületű Katedra.
Informatika és művészet határa,
Itt lelhet az ember sok jó barátra.
Gimnázium és szakközépiskola.
A vörös téglaépületű Katedra,
Informatika és művészet határa,
Itt lelhet az ember sok jó barátra.
Antal Dávid
2012.02.25.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.