Lakatlan sziget
Egy kis szigetet ringat a Csendes-óceán,
A világvégén egyedül, elég nagy a magány.
Rabja vagyok eme kis lakatlan szigetnek,
Hiába megyek emberek közé, ha folyton kivetnek.
Az emberiség számára elérhetetlen vagyok,
Nem keres senki, még egy sms-t sem kapok...
Csak némán üldögélek a homokos parton,
S a vízben tükröződik érzelemmentes arcom.
Nincs net, se telefon se palackba zárt üzenet,
E világban elfelejtette mindenki a nevemet.
Egy kis lakatlan szigeten magányosan élek,
Nincs más társaságom csak a zöld növények.
Emberiség zajától elkerültem jó messze,
Mint egy hajótörött, el is lettem veszve.
Egy lepusztult rádió az egyetlen vagyon,
De megszólal-e egyszer majd vajon…
Síri csend körülöttem minden fele,
Talán csak egy remetének lehet ilyen élete…
Hullámzik a kis sziget az óceán hullámain,
Elúsztak messzire jövőbe vetett szép álmaim.
Antal Dávid
2012.04.29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.