bucuslife

                     Utazás

Itt hagytam az otthonom, itt hagytam a hazám,
Mert Ausztriában már várt az én édesanyám.

Felültem hát a vonatra, előttem állt az út,

Reméltem, hogy szebb jövő vár s lezárul a múlt.

Alpesi falvak s mezők között suhant el a vonat,
Fejemben megfordult számtalan szép gondolat.

Eszembe jutott sok barát és régi szerelem,
A vonat csak tovaszáguld csendesen, énvelem.

Minden erkély dísze millió kisvirág,

Tőlük lesz varázslatos az alpesi világ.

Zakatolt a vonat, körülöttem hegyek,

Alig vártam már, hogy végre anyunál legyek.

Hosszú út végén Innsbruckba érve,
Szeretettel öleltem át édesanyámat végre.

Együtt folytattuk utunk tovább Brixen felé,

Hogy hamarabb lássa fiát, kiutazott elé.

Kiterveltük, hogy megmászunk egy hegyet,
A csúcson majd kezünkkel érintsük az eget.

Feljutva a csúcsra elém tárul a panoráma,
Mely oly gyönyörű, tán minden festő álma.

Kitzbühel-i városnézés a tökéletes program,

Apró színes tehenek sorakoznak a kirakatokban.

Hegymászás, túrázás, kaland kint az élet,

Akár egy álom, mely nem érhet soha véget.

                                                           Antal Dávid

                                                            2012.09.02.