Úton haza
Szívem egyre és egyre hevesebben dobog,
Ahogy a busz alattam hazafele robog.
A hatalmas távolság gyorsan csökken,
Szívem s lelkem egyszer csak haza csöppen.
Otthonomtól nem csekély időt töltöttem távol,
Otthon csak egy van! De jól érzem magam bárhol.
Mégis hosszú idő után a szívem hazavágyik,
Mert az állataim és az otthon meleg már hiányzik.
Kecskemétre érve ismerős arcokat keresgetek,
S mikor hazaérek, mindenkit végig szeretgetek.
Ülök a buszon s mellettem gyorsan suhan a táj,
Ahogy közeledek hazafele, szertefoszlik a honvágy.
Szívem csak egyre és egyre hevesebben dobog,
Mert a busz alattam hazafele sebesen robog.
Egyre jobban csökken ez a fránya távolság,
Otthonomhoz közeledve elönt belül a boldogság.
Antal Dávid
2012.10.05.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.