bucuslife

          Eltévedtem

Fagyos novemberi éjszaka volt,
Fényesen ragyogott az égen a Hold.

Én szép lassan magamhoz tértem,

S rájöttem, hogy idegen helyre értem.

Egy idegen bérházban találtam magam,

Már megint K.O .-ra ittam az agyam…

Szakestély után totál részegen,

Rossz irányba vezetett tapogatózó két kezem.

Győr külvárosában ért utol a hajnal,

S egyedül kellett szembe néznem a bajjal.

Csak néztem ki a bérház ajtaján,
2011. november fagyos hajnalán.

Mit tegyek most? Megvárjam a reggelt?

Az utcán odakint sehol nem láttam embert,

Akitől e helyzetben kérdezni lehet,

Hogy a központba az út vajon merre vezet…

Öltöny zsebébe belenyúltam mélyen,

De nem találtam a telefonom a sötét éjben.

Elhagytam valahol kóválygásom során,

Így nem találhatok haza a GPS-em nyomán…

Végül komolyan elhatároztam magamat,

Kimegyek s megkeresem hazavezető utamat.

Mínusz három fok volt odakint éjszaka,

Csak azt tudnám, merre induljak el haza…

Halálra fagyva egyedül bolyongtam,

Többet nem iszom magamban ezt gondoltam.

Remegtem, féltem, ideges voltam,

Ezért az éjszakáért magamat okoltam.

Egyenesen mentem előre, az orrom vezet,

Egy benzinkútra akadtam, hol végre kérdezhetek.

Tudtam már nem is vagyok oly messze,

Végre nem éreztem magam úgy elveszve.

Messze a távolban megláttam a Baross hidat,

Végig futott az agyamon a boldog tudat.

Hogy haza találok most már végre,

De lassan reggel köszönt a fagyos éjre.

Reggel 6-kor beléptem a szobámba,

S elfeküdtem az ágyon a szürke homályba.

Csak remegtem, vacogtam, halálra voltam fagyva,

Azóta is fáj visszagondolni arra a napra…

                                                                     Antal Dávid

                                                                      2012.11.02.