bucuslife

                    Hiányzik életemből…

Hiányzik életemből a hosszú napok végén valaki, aki hozzám bújna,

Az, aki „Tiszta szívemből, őszintén szeretlek!” fülembe bele súgja.

Hiányzik életemből a minden akadályt leküzdő igaz szerelem,

Hiányzik a lány, kinek szívből mondhatnám én is, hogy szeretem.

Hiányzik a két kéz, mely testemet szorosan magához öleli,

S füleimmel hallom szívdobogását, hiszen Ő hozzám oly közeli.

Számomra pótolhatatlan egy szelíden rám kacsintó barna szempár,

Bárcsak tudnám, hol lehet az a lány, aki egyedül csak rám vár…

Hiányzik a számon két lágy vörös ajak csókos érintése,

Melytől hirtelen felpezsdül ereimben a vér keringése.

Hiányzik életemből az erotika, az egészséges szex,

S hiába innék, vágyaimat nem enyhítené semmilyen szesz.

Hiányzik a lágy szellő, mely tovarepít a boldogság fele,

Szélcsend van, s nem jön a lány, nem sodorja felém a vágy szele.

Csupán csak vágyakozom a lány után, ki napfényt hoz a jelenbe,

Aki egy örök életre beköltözne üresen tátongó szívembe.

                                                                                       Antal Dávid

                                                                                        2012.11.12.