Az a két szép barna szempár
Ej, hát ez nem megy… elfeledni bizony őt nem tudom…
De, ha bevallom hogy érzek, félek, megint elbukom.
Pedig oly aranyos, oly kedves volt nekem elsőre,
Kíváncsivá tett, vajon mit rejthet még mély belsője.
Nem merek már szeretni, mert ha szeretek csalódok…
De érdekel, ki lehet ő, érzéseimmel kínlódok.
Két gyönyörű barna szempár azon a bájos arcon,
Hogy szét szót beszéltem vele, már is szebb lett a napom.
Szelíd tekintetét csak a fényképekről nézhetem,
Hogy szóba állt velem, azért összeteszem két kezem.
Nem tudom mit csináljak, nem tudom, hogy mit tegyek,
Egyetlen célomért, hogy személyesen vele legyek.
Oly messzire eljöttem most, Ausztria földjére,
De nem gondolok másra, csak az ő két szép szemére.
Körülöttem magasodhat megannyi havas hegycsúcs,
Engem nem vezet más, csak a hozzá vezető szent út.
Antal Dávid
2012.12.29.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.