Nélküled
Én annyit érek Nélküled,
Mint falak nélkül egy épület…
Mint szirmok nélkül a kis virág,
Nélküled üres ez a világ.
Nélküled én annyit érek,
Mint néma szájából az ének.
Mint a szivárvány, színek nélkül,
Nélküled szívem elsötétül.
Nélküled kell, hogy itt éljek,
S örök magánytól kell, hogy féljek…
Mert Te nem akarsz rám találni,
Sem kis reménnyel megkínálni.
Sorsom hasztalan Nélküled,
Szívemben nincs más csak rémület.
Ha nem vagy, ugyan kit szeressek?
És Nélküled kivel nevessek?
Nélküled én mit sem érek,
Elmegyek, s vissza sose térek.
Minden szép emléket itt hagyok,
Én Nélküled egy senki vagyok.
Nélküled én mit is érnék…
Mint jelenben a régi érmék.
Nélküled nyugalmat nem lelek,
Veled álmodom s felébredek.
Antal Dávid
2013.01.06.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.