bucuslife

                        Hannához

Rövid az emberek élete a Földön, gyorsan pörög az óra,

S én már azt hittem, hogy életem álma soha nem válik valóra.

Nehéz az élet, és nem más, mint lelki küzdelmek hosszú sora,

De az ember küzd, hogy ne senkiként temesse be majd a föld pora.

Csak egyetlen vágyam volt ebben az életben, csak egyetlen egy,

De hosszú évtizedeken át bánatomra nem valósulhatott meg.

Mindig is anya akartam lenni, egy jó s követendő példakép,

Képes lettem volna feláldozni mindenem, ezért a nagy álomért.

S mikor már majdnem teljesen feladtam, végre megéltem a csodát,

Életem pillanata volt, mikor láthattam kislányom mosolyát.

Azt az őszinte, vidám mosolyt azon a pici bájos arcon,

Mely feledteti velem, milyen fárasztó volt az élettel a harcom.

Drága, egyetlen kislányom! Te vagy szívemnek a megváltás,

Te vagy a sötét éjszakában a fényesen világító kis lámpás.

Boldog minden egyes perc, mikor a karjaimban tartalak,

S boldog lett a szívem, hogy az égtől ajándékba kaptalak.

Vigyázom Rád mindig és az életben egyengetem az utad,

Hogy a családban, biztonságban és szeretve érezhesd magad.

Hiába az a sok hosszú év, hiszen csak most kezdődik az élet,

Drága kislányom, Hanna, tiszta szívemből szeretlek téged!

                                                                                         Antal Dávid

                                                                                          2013.02.05.