bucuslife

Új életcél

Valamilyen szinten én is a fogyatékos emberek közé tartozom a Short-színdrómám miatt (külső, testi jegyek). Egyszer az egyik barátom (a Múzsám, Encsi) azt mondta nekem, hogy fogalmam sincs, milyen sok embernek adok lelkierőt és bátorítást azzal, ahogyan ezt az életet élem, ebben a testben. Ez példa másoknak is. Felhívom a figyelmet arra, hogy benézzenek a külső maszk mögé és a személyiségemet lássák meg. Akik sok időt töltenek velem, azok átértékelik az emberekről alkotott képüket és többet fognak látni egy-egy személyben, mint a külső jegyek. A külsőm ellenére, vannak dolgok, amikben tehetséges vagyok, például a művészet vagy a költészet, amelyek által az átlagemberek fölé tudok emelkedni.

Szeretnék más embereknek is lelkierőt és bátorságot adni az élethez, mert a mozgássérültek és egyéb testi fogyatékosok, főleg akik baleset által váltak azzá, gyakran negatívan szemlélik a világot. Célom, hogy ráébresszem őket arra, hogy mindenki tehetséges valamiben, s ezzel a tehetséggel az átlagemberek fölé emelkedhet, kiválthatja más emberekből a tiszteletet, megbecsülést, elfogadást. Másik célom, hogy minél több embert megismerjek a Földön, hogy példát mutathassak nekik is és hogy segítsek átértékelni az emberekről alkotott képüket, hogy amikor egy fogyatékos, rokkant, hajléktalan vagy kisebbségi emberrel találkoznak, akkor ne a hibákat, hanem az embert lássák meg benne.

E célomért, hatalmas harcot kell vívnom nem csak az emberekkel, de önmagammal is, hogy mindig a derű, az optimizmus sugározzon belőlem és hogy ne tévedjek el még egyszer az utamon.

Ha egyszer eljön az idő, szeretnék úgy elmenni e világból, hogy valami értéket, eredményt, jó irányba induló változást hagyok magam után, s azzal a tudattal szeretnék majd távozni, hogy hasznos volt a Földi létem.

Antal Dávid