Honvágy
Egy érzés lassan az uralmába kerít teljesen,
Az albérletben üldögélek magányosan, csendesen.
Gondolataim messze járnak, az ország másik végén,
Honvágyat érzek szelíden dobogó szívem mélyén.
Hírös szülőföldemen már bizony jó rég nem jártam,
Családom s barátaim arcát jó pár hete nem láttam.
Nagyon hiányzik mindkét cicám és a vadászgörényem,
Várom, hogy elinduljak a hazavezető ösvényen.
Mert szívemet a honvágy könyörtelen kínozza,
Ahogy a régi szép emlékeket szívemből felhozza.
Hiányzik az ágyam, melyben, biztonságban érzem magam,
Hiányzik az otthoni koszt, amitől dagad a hasam.
Az érzés lassan az uralmába kerít teljesen,
Még mindig az albérletben üldögélek csendesen.
De már csak három nap a hétből és hazamegyek végre,
Csak jöjjön el a megváltás, a legjobb nap, a péntek!
Antal Dávid
2013.02.25.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.