bucuslife

                Álom vagy


Alszom, s közben álmodom, hogy fogod a kezem,
S míg fogod, nem akarom kinyitni a szemem.
Hogy eljöjjön a reggel, soha sem akarom,
Oly csodás veled álmomban minden alkalom.

Csak ott heverek az ágyamon mozdulatlan,
De én teljesen máshol járok gondolatban.
A falakon kívül, odakint sötét az éj,
Ha rád gondolok, belül mégis elönt a fény.

Tavaszi éjszaka nyugodt, csöndes és komor,
Arcomon még álmomban is ragyog a mosoly.
Mosoly, melyet csak is Te fakasztasz szívemen,
Mely végig kísér Téged, minden éjjelen.

Sajnos Te csak egy álom vagy s nem a valóság,
Így minden reggelen, az ébredés, csalódás.
Tudom, nekem esélyt, egyet sem adsz soha,
De szívemen ott marad létednek a nyoma.

Könnyektől ázik olykor-olykor puha arcom,
Nem teljesül álmom, folyton elbukom a harcom.
Fájdalmas, zord valóság, Nélküled mit sem ér…
De arcomra mosoly ül ki, ha eljön az éj.

Álom vagy, csak egy kedves álom, mely megnyugtat,
Két karod minden éjjel mély álomba ringat.
Alszom, s közben álmodom, hogy fogod a kezem,
S míg fogod, nem akarom kinyitni a szemem.


                                                                     Antal Dávid
                                                                      2013.04.24.