Értéktelen szeretet
Én csak annyit mondok, hogy szeretlek,
És tessék, már is el vagyok feledve.
Hátat fordít nekem mindenki egyből…
Hát így másszak ki én a mély gödörből?
Elfordulnak a szeretetemtől,
És megfosztanak az övéjüktől.
E világban már nincsen szeretet,
Ez teszi tönkre az emberi életet.
A szeretetem sajnos rossz dolog,
Az emberek csak nélkülem boldogok.
A szeretetem senkinek sem kell,
Ezért vagyok boldogtalan ember.
Ki tudna szeretni egy mutáns lényt,
Aki ilyen csúf és megtöri a fényt?
Szeretet nélkül élek egyedül,
Ez miatt szívemen fájdalom ül.
A szeretetem értéktelen,
Az embereknek semmit se jelent.
Senki se vágyik a szeretetemre,
Sötétség borul magányos lelkemre.
Jól esne, ha viszont szeretnének,
Újra felragyogna tőle az élet.
De ez csak egy szép álom marad,
A boldogtalanság szívemhez ragad.
A szeretetről álmodozva,
És az ereimet felvagdosva,
Csöndben elvérzek majd szépen lassan,
A szeretetet is végleg feladtam.
Antal Dávid
2009.02.18.
„Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az hogy valaki szeresse őt igazán.” (Goethe)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.