Boldogság
Ha rátalálok a boldogságra,
Rámosolygok a világra.
Felhők közül kisüt a Nap,
Elolvad bennem végre a fagy.
Becsukom a szemem és elképzelem,
Hogy kitárom mind két kezem.
Körtáncot járok lent a földön,
Mert lelkileg többé nem gyötrődöm.
Szinte már szállok, oly boldog vagyok,
Szívdobbanásaim hevesek és nagyok.
Belülről feltölt a boldogság,
Hangosan kiáltom: Lelki szabadság!
Hangosan kiáltom, hogy a világ hallja,
Magasról teszek mától a bajra.
Boldogságra ébredtem,
Megnyugodtam lélekben.
Kismadarak szállnak fent az égen,
Arcomon a mosoly őszinte, mint régen.
Süt a Nap ezer ágra,
Rákacsintok egy virágra.
Ha boldogságra találok,
A padlóról újra felállok.
Elnyomni magam nem hagyom,
Leküzdöm a lelki bajom.
Antal Dávid
2010.02.02.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.