bucuslife

   Ha lenne szó

Ha lenne szó, elmondanám,
Mennyit érsz nekem, drága Múzsám.
Boldogságra csak melletted lelek,
Körülöttem fújnak a lágy szelek.

Felém fújják finom illatod,
Melytől lelki fényem felragyog.
Illatod orromat simogatja,
Az ajkam nevedet mondogatja.

Ha lenne szó, mellyel kifejezném,
Szívedet mennyire szeretném.
De nincs rá szó, az  érzés végtelen,
Elménk ezt felfogni biz képtelen.

Elmondanám, ha lenne szó,
Hogyha átölelsz, az milyen jó.
Ha karjaid között olvadozok,
A szeretetedről álmodozok.

Mélyen őrzöm minden álmomat,
Rólad szól a legszebb gondolat,
Amely bennem él, a szívem mélyén,
Boldog leszek szereteted révén.

Ha lenne szó, elmondanám,
Hogy mennyire szeretlek Múzsám.
Boldog a perc, mit veled tölthetek,
Örülök, hogy a költőd lehetek.

                                             
                                          Antal Dávid
                                          2010.01.20.

Messze a hazától

Messze vagyok szülőhazámtól,

Az én drága egyetlen múzsámtól.

Zarándok utat járok végig,

És feljutok a hegyen az égig.

Havas hegycsúcsok vesznek körül,

Rám kacsint a Nap a felhők közül.

Gyönyörű a hely ahol járok,

Múzsám ölelése nélkül fázok.

Még szebb lehetne ez a látvány,

Ha itt lehetne velem a drágám.

Minden percben csak rá gondolok,

Ha a napfény rám süt, elolvadok.

A világ legtetején állok,

Innen még hazáig is ellátok.

Csodálom a zúzmarás tájat,

Hiányolom az én kis múzsámat.

De hiába gyönyörű minden,

Mit sem ér, ha nincs velem a kincsem.

Ő az én életem értelme,

Miért nem jöhetett e szép helyre?

Miért nem lehet itt most velem?

Miért van ily távol a kedvesem?

A kérdésemre nincsen válasz,

Nincs más bennem csak a bú és bánat.

Havas hegycsúcsok vesznek körül,

Könny csordul ki a szemem mögül.

Messze vagyok szülőhazámtól,

Az én drága egyetlen múzsámtól.

                                            Antal Dávid

                                             2010.01.27.

   Rólad álmodom

Azért gályázik itt minden férfi,

Mert egyik se tud nő nélkül élni.

Ez alól kivétel én sem vagyok,

Szívem egyedül csak érted ragyog.

Rólad álmodom minden hajnalon,

Hogy te vagy az én drága angyalom.

Nagyokat sétálunk a holdfényben,

S megöleljük egymást a sötétben.

Messze távoli földön járok,

A reményben, hogy majd rád találok.

Csak megyek, és csak megyek előre,

Reménykedve a közös jövőbe.

Vágyom rád, hevesen forr a vérem,

Szívem nagyokat dobban úgy érzem.

Hiányzik minden régi szép emlék,

Amiket átéltem veled nem rég.

Igen egyszerű lény a férfi,

Ami egyszer elmúlt, csak azt félti.

Mint ahogy én is nagyon féltem

Mindazt, ami köztünk szép volt régen.

Azért gályázik az összes férfi,

Mert nem tud egy sem nő nélkül élni.

Mint ahogy én sem tudok nélküled,

Bizony ezt nekem elhiheted.

                                      Antal Dávid

                                      2010.01.27.