Síelés
Szakad a hó és minden fehér,
Hurrá végre újra megjött a tél.
Irány a hegyekbe, viszem a léceket,
Legalább egy hétre veszek síbérletet.
Kétméteres havon jól siklik a lécem,
Hópelyhek simítását arcomon érzem.
Döcögni nem jó, kell egy kis tempó,
Úgy süvítek le a lejtőn, mint a golyó.
Szabad vagyok, mint madár az égen,
Hasítja a havat mind a két lécem.
Havas hegycsúcsok vesznek körül engem,
Végtelen nyugalmat keltenek én bennem.
Székes felvonón ülve mókusokra lesek,
Mindig attól félek, hogy egyszer kiesek.
De no para, én laza leszek,
A piros pályán is lesíelek.
Ha rám tör az éhség, a hütte melegében,
Mohón befalom gőzgombóc ebédem.
Nap végén kimerülve dőlök be az ágyba,
Hold világít az égen, mint egy éjjeli lámpa.
Antal Dávid
2010.03.04.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.